dr. Lóczy Lajos

Lóczy Lajos, dr. (Pozsony, 1849. november 4. – Balatonfüred, 1920. május 13.) magyar geológus, geográfus, egyetemi tanár, földrajztudós, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. A magyar földtan és földrajz kiváló tudósa. Életművéből kiemelkedik és nagy nemzetközi visszhangot is kiváltott a Széchenyi Béla vezette kelet- ázsiai expedíció tagjaként végzett tudományos felfedező-, feltáró tevékenysége.
A Lóczyak Gömör vármegyéből származó nemesi eredetű család, amely előnevét a Sajószentkirály mellett levő Lóczi-pusztáról kapta. Atyja Lóczy Sándor, Magyarország és Erdély zarándi határán határbiztos (vámtisztviselő) volt, s az aradi Hegyalján, Ópáloson szőlőbirtokot szerzett. Szülei a szabadságharc idején a románok elől Pozsonyba menekültek, s itt született meg Lajos fiuk. A szabadságharc után szüleivel előbb Pécsre költöztek, majd 1854-ben Ópálosra tértek vissza.
A gimnáziumot 1861-1869-ig az aradi minoritáknál járta. Apja 1864-ben bekövetkezett halála után édesanyja csak nagy anyagi nélkülözések árán tudta biztosítani fia tanulmányait. 1869-től a zürichi műegyetemen tanult geológiát. 1872 óta baráti viszonyban volt a zürichi geológusokkal. Szünidejét rendszeresen az Alpesek, Dél-Németország, Tirol beutazására fordította. 1874-ben mérnöki oklevelet szerzett.
Hazatérése után, 1874. december 2-án Krenner József ajánlására kinevezték a Magyar Nemzeti Múzeum ásvány- és őslénytárához segédőrnek. Lóczy geológiai munkásságát a Hegyes-Drócsában kezdte meg. Erről a hegységről szólnak az 1876-ban és 1877-ben a Földtani Közlönyben, majd 1883-tól 1888-ig a Földtani Intézet ’Évi Jelentés’-eiben megírt közleményei. 1877. november 1-jétől 1880. május 1-jéig részt vett gr. Széchenyi Béla Kelet-ázsiai expedíciójában és beutazta Kína nagy részét.
Az itt gyűjtött hatalmas anyagból készített monográfiája tette híressé. Ebben írta le először a Himalája áttolódásos tektonikáját, valamint a Transzhimalája vonulatot. Megalapozta Belső-Ázsia és Nyugat-Kína geomorfológiai kutatását, és úttörő munkát végzett a terület fosszilis emlőseinek és puhatestűinek leírásában is.
Lóczy hazatérése után még két évig a Magyar Nemzeti Múzeumban dolgozott, továbbra is segédőrként; 1883-tól, mint a Földtani Intézet osztálygeológusa a bánsági hegyvidék geológiai felvételezését végezte. 1886-ban a technikai geológia rendkívüli tanárának hívták meg a József nádor Műegyetemre.
1889-ben a budapesti tudományegyetemen a földrajz rendes tanáraként adott elő az Egyetemes Földrajzi Tanszéken, melynek megbízott vezetője lett. Földrajzi szemináriumot is szervezett, csaknem harminc évig tanított itt. 1904-1905-ben a Bölcsészettudományi Kar dékánja is volt.
Kiváló geográfus iskolát teremtett, a magyar földrajztudományt a világ élvonalába emelte. Nevesebb tanítványai: gróf Teleki Pál, Cholnoky Jenő, Bátky Zsigmond, Erődi Kálmán, Kogutowicz Károly, Littke Aurél és Prinz Gyula geográfusok, báró Nopcsa Ferenc, Böckh Hugó, Kormos Tivadar, Laczkó Dezső, László Gábor, Sréter Zoltán és Vitális István geológusok voltak. Párhuzamosan 1902-től 1908-ig az egyetemi Földrajzi Intézet igazgatói tisztét is ellátta. 1908-tól, továbbra is megtartva egyetemi tanári címét és jellegét, a Földtani Intézet igazgatója lett. Utolsó munkában töltött évében, 1919-ben helyettes államtitkári címmel vezette az intézményt.
Lóczy Lajos munkásságának fénypontja balatoni kutatásaiban van. 1892-ben Arad megyei szőlőbirtokát nővérére bízván, nyári tartózkodás céljából Balatonfüred közelében, Cholnoky László veszprémi ügyvéd villája szomszédságában úri házat vásárolt, ahonnét kutatásait halála napjáig végezte.
1916-1918-ban a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából Szerbiában, Makedóniában és Albániában vezetett expedíciót, amelynek feladata e területek geológiájának, geográfiájának, botanikájának, archeológiájának, népművészetének és történetének megismerése volt. Ebben az expedícióban már fia, ifj. Lóczy Lajos, szintén geológus-geográfus is részt vett. A délkelet-európai kutatóexpedíció eredményei csak 1924-ben Berlinben jelentek meg. A balatonfüredi szanatóriumban hunyt el 1920. május 13-án.
Tudományos egyesületi, társulati szervezései, tagsága
• A Magyar Tudományos Akadémia 1888. május 4-én választotta meg levelező tagjává.
• Vámbéry Ármin lemondása után a Magyar Földrajzi Társaság 1891-ben őt választotta meg elnökévé, de három év múlva, 1893-ban nagy elfoglaltsága miatt lemondott ezen tisztségéről. Azonban 1900-ban ismét felkérték, s 1914-ig megint a Földrajzi Társaság elnöke volt.
• 1898 óta a Magyarhoni Földtani Társulat főtitkára volt. Megszerkesztette a Kárpát-medence 1:360 000 méretarányú földtani térképét, melyet az 1900. évi párizsi világkiállításon aranyéremmel tüntettek ki. Később Teleki Pál és Papp Károly szerkesztésében 1922-ben kiadták.
• 1891-ben az ő kezdeményezésére és vezetésével alakult meg a Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága, melynek célja a tó sokoldalú tudományos kutatása volt.
• Részt vett a Magyarországi Kárpát Egyesület Budapesti Osztályának – a későbbi Magyar Turista Egyesületnek – a megalakításában, s ennek alelnöke volt.
Tudományos érdemei
• Balaton-kutatásainak két évtizedes eredményét A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei c. műben tették közzé. Ebben Lóczy a Balaton környékének geológiai képződményeit tárgyalta.
• Ő kezdeményezte az Erdélyi-medence rendszeres geológiai és geomorfológiai feltárását. Jelentős érdemei vannak az erdélyi kősó- és földgázkincs felfedezésében is.
• Lóczy Lajos volt az első, aki a Himalájában 10–15 kilométeres áttolódásokat sejtett és szelvényeiben ki is mutatott. Később a takaróelmélet hívei, Gerald Haug és Emil Argand csodálattal említették Lóczyt és a nyomdokain jártak.
• A földtudományokban a tektonika mellett a sztratigráfiában és őslénytanban is kiemelkedő eredményeket ért el, de a geomorfológia tudósa is volt. Híresek voltak néprajzi, régészeti és történeti gyűjtései is. Munkásságát kétszáz körüli publikációban adta közre.
Emlékezete
• Emlékére utat létesítettek 1934-ben Nemesgulács állomásról a Gulácsra.
• Nevét őrzi a Balatonfüred mellett lévő Tamás-hegyi barlang, s bejáratánál emléktáblája van.
• Kisfaludi Strobl Zsigmond: Lóczy Lajos mellszobra ( bronz, 1967, Budapest, XIV. ker., Stefánia út 14.) a Magyar Állami Földtani Intézet falán látható.
• Balatonfüreden a róla elnevezett gimnázium falán tábla hirdeti emlékét.
• A Balatonfüredi Lóczy Lajos Gimnázium, Két Tanítási Nyelvű Idegenforgalmi Szakközépiskola és Kollégium előtt áll bronz mellszobra, Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotása.
• Emléktáblája látható a Balatoni Panteonban.
• A „Lóczy Lajos Országos Középiskolai Földrajzi Tanulmányi Verseny” a nevét viseli.
• A balatoni kutatásokat Csopakról irányította, ahol emléktábla őrzi emlékét.
• A Magyar Földrajzi Társaság legrangosabb kitüntetése az ő profiljával díszített Lóczy-érem.
• Sírköve a balatonarácsi református temetőben található.
• A Pál-völgyi-cseppkőbarlang Lóczy-termében is van egy emléktáblája.

Vissza