dr. Jankovics Marcell

Jankovics Marcell (néhol Jankovich, Gárdospuszta, 1874. november 3. – Budapest, 1949. november 12.) író, politikus, ügyvéd, éremgyűjtő, alpinista. A 20. század eleji magyar hegymászás egyik vezető egyénisége. Unokája Jankovics Marcell filmrendező.
Édesapja fiatalon meghalt; édesanyja, majd nagyapja, Meszlényi Jenő nevelte. Nagykanizsán járt elemi iskolába, Pozsonyban római katolikus gimnáziumba, közben ugyanis gyenge tüdeje miatt elköltöztek, hogy a koronázó város közeli hegyek gyógyító levegőjét szívhassa. Már fiatal diákkorában 3-4 ezres hegyeket mászott meg az Alpokban. 1897-ben jogból doktorált, 1900-ban ügyvédi oklevelet szerzett.
1892-93-ban Kossuth Lajosnál, anyaági rokonánál élt Torinóban. (Nagyapja Kossuth sógora volt.) Ezután Pozsonyba költözött, ott is nyitott ügyvédi irodát 1905-től országgyűlési képviselő a füleki kerületben két cikluson át. Kossuth Ferenc egyik tanácsadója.
1914-1920 között a Magyar Turista Szövetség társelnöke; 1918-1927 között a Magyar Hegymászók Egyesülete elnöke volt.
1919 februárjában tiltakozó jegyzéket szerkesztettek Pozsony már érezhető elcsatolása ellen, melyet Jankovics Marcell fordított le több világnyelvre. 1925-1938 között a pozsonyi Toldi Kör, a Szlovenszkói Magyar Közművelődési Egyesület és a Szlovenszkói Magyar Kultúrtanács elnöke. 1938-ban, az első bécsi döntés után Budapesten telepedett le. 1940-től a Petőfi Társaság rendes tagja.
Beszélt és írt magyar, szlovák, német, francia, olasz, angol nyelven, és latinul is tudott.
Mint turista író volt ismert, művei: Úttalan utakon 81903), Sasfészkek. Bolyongások a legmagasabb hegyeken (MTE kiadás, 1906), Az Alpesek (1911).
Emlékezete
2000. szeptember 1-jén volt lakóhelyén, Budapesten, a Vérmező melletti Pauler utca 19. számú házon emléktáblát kapott.

Vissza