Szövetségi hírek, események

B.-A.-Z. Megyei Természetjáró Szövetség



Köszöntjük a névnapjukat ünneplőket:



Partnereink:
Magyar Természetjáró Szövetség

Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata

B.-A.-Z. Megyei Sportszövetségek Képviselete

B.-A.-Z. Megyei Diáksport és Szabadidő Egyesület

Miskolc Városi Diáksport Szövetség

Polgárőrség Miskolc-Diósgyőr

Eddigi letöltés: 3963




Támogatóink:



Id. Buchholtz György

Idősebb Buchholtz György (Kisszeben, 1643. május 1. – Kakaslomnic, 1725. május 14.) evangélikus lelkész, ifjabb Buchholtz György és Buchholtz Jakab apja.
A Tátra egyik első kutatója.
Apja, Buchholtz György vagyonos polgár volt; középiskoláit hazájában végezte,majd Wittenbergbe ment, ahonnan 1665-ben tért vissza, 1675-ig tanár: először Szepesolasziba ment tanítónak; majd Selmecbányán folytatta teológiai tanulmányait és 1669-ben a tanári karba fölvétetett. A következő évben Dobsinára hívták meg iskolaigazgatónak; 1671-ben Szepesszombatba helyezték át ugyanazon állásba s egyúttal a 13 szepesi város jegyzője volt.
1675-ben a vallásüldözés alatt fogságot s száműzetést is szenvedett. Ekkor üzlettel foglalkozott, vízi úton szállított árut Szepességtől Gdanskig. 1675-1682 között mint evangélikus nem oktathatott. 1682-ben, amikor megszűnt az evangélikusok vallási üldözése, evangélikus lelkipásztorrá szentelték. Lelkipásztor volt Batizfalván1682-1688 között, majd igehirdető Késmárkon 1688-1705 között, Kakaslomnicon 1705-1709 között, itt szünetekkel 1716-ig volt lelkipásztor.
Szabad idejében lakóhelyének környékét, főként a Magas-Tátrát tanulmányozta, természet megfigyeléseiről pontos feljegyzéseket készített. Munkájával a Felvidék tudományos leírása mellett példát is adott követőinek, elsősorban fiának, ifj. Buchholtz Györgynek. Részletes megfigyeléseit tartalmazó naplói nyomtatásban is megjelentek.
1664. július 16-án, amikor a ma Késmárkhoz tartozó Mateócon tanított, tanítótársaival egy orvvadász vezetése mellett tudás- és kalandvágytól vezérelve a Tarajkáról megmászta a Nagyszalóki-csúcsot, végrehajtva ezzel a csúcs első ismert megmászását. Érdekességként említhető, hogy tízen indultak a csúcs meghódítására, de csak négyen jutottak föl a csúcsra, a többiek az út során kidőltek a sorból és inkább visszafordultak. Ez volt a második tátrai csúcs, amelyet megmásztak, és a kézzel írott családi krónikában fennmaradt leírás szerint a túra három napig tartott. Nyomtatásban először Augustini ab Hortis Sámuel közölte 1774-ben megjelent munkájában.
Fennmaradt viszont egy Buchholtztól származó leírás, amelyet 1719-ben, 76 éves korában vetett papírra. Bár ez a leírás igen részletesen mutatta be a hegységet (sok egyéb adat mellett ebben a műben lettek először feltüntetve a Tátra magassági régiói), sok hatása nem lehetett a Magas-Tátra feltárására, mivel csak 1899-ben, Lőcsén jelent meg nyomtatásban. Ez a mű tekinthető az első Tátra-leírásnak. Tanúsága szerint a szerző ismeri a hegység legjellegzetesebb csúcsait, völgyeit és tavait, valamint említést tesz a savanyú-forrásról, amely köré több mint száz évvel később Tátrafüred létesült. A műben a Tátrát négy régióra, mégpedig rét, erdő, törpefenyő és sziklarégióra osztja. Neve a Nagy-Tarpataki-völgyben található Buchholtz-tavak helynévben maradt fenn.
Id. Buchholtz György és a Tátra történelmében szintén jelentős szerepet betöltő fiai, ifj. György és Jakab tiszteletére a Magyarországi Kárpát Egyesület 1902-ben emléktáblát helyezett el Tarpatakfüreden, a Kolbach-szálló falán, ez azonban 1927-ben, amikor a szálló leégett, az épülettel együtt elpusztult.

Vissza